|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.09. 20:40 - |
 |
[49-30] [29-10] [9-1]
 Mikor Louis belépett a konyhába persze egyből letettem az összes kezemben lévő dolgot és felé fordultam. Kiváncsian vártam, hogy mondjon valamit, tök mindegy mit. Végül mikor közölte, hogy Ő vezet én eszek már gondolkozás és kérdés nélkül meg is indultam a slusszkulcsom felé, de Ő gyorsabb volt. Amint felfogtam hogy már ki is szolgálta magát felkaptam a kaját, majd megindultam kifelé. - Nyugi, nem kell magyarázkodnod. Teljesen megértem.. És amúgy most hogy így hallottam nagyjából a helyzetet, nem is értem miért nem vagyunk már rég úton? Nem lenne túl jó se nektek, se a karriereteknek meg a bandának, hogy ha Harry pont ma vérezne el a házatokban. - mondtam komolyan, majd gyorsan felkaptam a telefonom, meg a kulcsaim a lakás két különböző pontján lévő helyekről. Már újra a fiú mellett álltam, mikor meghallottam a kérdését és kissé értetlenül kezdtem el nézni rá. - Persze hogy veled megyek csak menjünk már.. Harry tényleg elvérzik a végén még. - mondtam eléggé aggódva, hisz én is jóba voltam Harryvel. Igaz nem annyira mint Lou. Végül kirontottam az ajtón, megvártam míg a fiú is kijött és bezártam az ajtót. Utána marha gyorsan beszálltunk a kocsimba és elhajtottunk.
\\ Folyt. köv. Tommo ház // |
Nem vagyok ám teljesen hülye, sejtettem, hogy mostanában sikeresen megbántok midnen körülöttem lévő embert, de ha egyszer tényleg komolyak a szándékaim, akkor bekattanok. Mindig ez volt, mármint Tori Eleanor-os korszakomra emlékszik, és ott is ki volt bukva, bár egész jóba volt vele, néha asszme még most is beszélnek, de ez most teljesen más volt. A csentvelőimben is éreztem, hogy ennek most életreszólónak kell lennie, mármint ha csak ránéztem Ashley-re már tudtam, hogy bármikor ránéznék elmosolyodnék. Már csak az, ahogy átvonult a konyhába mosolyt csalt az arcomra, pedig elvileg nekem nagyon Hazza baby-re kellett volna figyelnem. Rosszul venné ki amgát, hogy bármit is mond el kéne ismételnie az én faszságom miatt.
Nagynehezen eltereltem a tekintem a szőkeségről egy kevésbé vonzó helyre, a nagy hóvihar kellős közepét fixíroztam, miközben Harry leadrálta mindazt, amit amúgy is jól tdutam, de így Szenteste sikerült is felfognom (amellett, hogy szarul esett). Viszont minden egyes szavát megérdemeltem, tudom, hogy ilyenkor kicsit kifordulok önmagamból és pöppet kezelhetetlenné válik körülöttem a helyzet, az az inkább csak én. De ki ellenkezne velem azon a téren, hogy a szerelem megrészegít bizonyos szinten? Mármint tiszta hülye lesz tőle az ember, én alapjáraton sem vagyok épeszű, szóval igazából csodálkozom is, hogy Ash miért nem zárt már be a legközelebbi elmegyógyintézetbe.
Egy ponton visoznt nem kicsit fennakadtam. Elvérezni??? Mit csinált Hazza manó? És miért nálunk vérzik el? Na jó, hacsak nem betörtek, kizártnak tartom, hogy nekiállt volna főzni vagy ilyesmi, és aközben sikeresen megvágta magát, annyira még Ő sem szerencsétlen.
Kérdésekre és válaszokra semmi időm nem volt, már jelezte is a telefonom, hogy szétkapcsolt, én meg félig bűnbánóan és félig lesokkolva meredtem ak épernyőre. Eddig minden karácsonyunk nyugodt volt, mindegyik! Amióta pletykacica vagy ki felütötte a fejét, azóta mindig áll a bál valamilyen szinten.
- Ashley... hozd a kaját, valaki most nagyon a segítségünkre szorul. Én vezetek, te eszel, vészhelyzet van - néztem rá komolyan, és bár tudom, hogy az illendőség a number one, de Harry tényleg a legjobb haverom, még most is, és ha el is hanyagoltam, olyan, mintha a nemlétező kisöcsém lett volna, szóval szó nélkül elvettem Ash autójána slusszkulcsát (mert ennyi ésszel szabadlábon persze gyalog jöttem a hóviharban) és magamra kaptam a mikulás kabátom, amit időközben amúgy levedlettem a meleg miatt.
- Nem felejtem ám el, hol hagytuk abba, de szerintem vagy betörtek, vagy Harry-t agymosásnak vették alá és öngyilkos akart lenni, más magyarázatom nincs arra, miért akar nálunk épp elvérezni. Tori pedig elvileg... az sem tudom, hogy vele mi van - döbbentem le saját tájékozatlanságomon, és, hogy mennyire nem figyelek a szeretteimre.
- Velem jössz? - néztem rá a "kérlek" tekintetemmel, mert szükségem volt rá, legalább egy ember jelenleg nem kívál a pokolba, és némi örömet is tudtam neki szerezni. Meg ki tudja, amúgy rosszul vagyok a vértől, legalábbis cska akkor viselem el, ha nagyon muszáj, szóval jól jönne az is, ha Miss talpraesett Benson kiasszony nem hagyna összeesni a saját házamban, vagy felkutatná, hova is szublimált Tori időközben.
Annyiban biztos voltam, hogy ezek után viszont változtatnom kell az időbeosztásomon és arányosabban elosztani az időmet. Bármennyire is félek, hogy lecsapják a kezemről Ashley-t, nem mintha járnánk, vagy bármi fogalma lenne róla, hogy mennyire sikerült belezúgnom... A lényeg, hogy át kéne értékelnem a fontossági sorrendet, és holversenybe hozni a top egy szintre Harry-t és a családomat is. Az úgy tényleg nem fair velük szembe, hogy midnig eltűnök. Ahogy ezt végig gondoltam még mindig Ashley szemeit fürkésztem és szomorú kutyus tekintettel ért a hideg zuhany; tapló lennék? |
 Amint bementem a konyhába nagyjából végeztem is a kaja kipakolásával. Villám gyorsan elintéztem a dolgot, és utána azon kaptam magam, hogy a boltívnél bújkálva próbálok hallgatózni. Ennyire szánalmas én se lehetek, hogy szinte már lehallgatom Louis telefonbeszélgetését..vagy mégis?! Annyira sikerült rájönnöm a meglehetősen rövid társalgásból, hogy Harryvel beszélt. Se több, se kevesebb. Nekidőltem a falnak és egy pár másodpercig csak gondolkoztam és bámultam magam elé, hogy vajon miért hívhatta. Végül gyorsan odaszaladtam a kajához és elkezdtem pakolgatni 'szálanként" a krumplit, hogy azzal is húzzam az időt. Na meg hogy úgy tegyek mintha végig ezt csináltam volna és nem hallottam volna semmit. |
Az elmúlt hetekben egy egészen új önmagamra ismertem rá igazából. Ashley-vel nem siettem el semmit, még nagyon ott tartottam magam egészen karácsonyig, hogy semmi fizikai érintkezés, mármint az ölelésen vagy a puszin túl. Ez majdnem szuicid ajlamok felé sodort, de csak azt próbálgattam rá tudnék-e várni, hát tudnék, bár kissé szélsőségessé bírtam vállni ebből az okokból kifolyólag otthon, és nem egyszer leüvöltöttem szegény Tori fejét, de ma én is megkaptam a magamét a szentestével kapcsolatban. Érthető volt, várható és jogos is a kiakadása, de az egyik randi alkalmával is az sikerült megtudnom, hogy Ashley-nek jelenleg senkije nincs az országban, és nem akartam, hogy egyedül töltse a karácsonyt. Helyette mondjuk a húgomat hagytam hátra.
Ezt a zűrzavart azonban mind feletette velem Ashley teljes lénye, és a mosolya. Nem olyan gyakran mosolyog, mint bárki más a Tomlinson famíliából, de ha egyszer mosolyog, akkor az magazinba illő.
Persze pont a legromantikusabb pillanatba, amit sikerült rögtönöznöm, naná, hogy megszólal a kurva mobilom, amit totál elfelejtettem lenémítani. Ennek köszönhetően Mick Jagger hangja betöltötte a teret és a Brown Sugar című szűműt énekelgette vagy fél percig, mire Ash jóváhagyásával felvettem, bár keserű szájízzel.
Meg sem kellett néznem ki hív, Hazzának külön csengőhangja volt a telómban, és naná, hogy Mick Jagger számot kapott, mert hát megtehetem. Mindenesetre reméltem, hogy elég jó oka van annak, hogy hív, mert pont egy fagyöngyös jelentet vágott ketté.
- Rövid leszek, ígérem - mosolyogtam rá Ash-re, majd kicsit arrébb vonulva, leültem az egyik fotelre, és felvettem a telefont. - Szia Hazz, boldog karácsonyt. Mi a helyzet, minden okés? - szóltam bele a leghétköznapibb Lou-hangon, nehogy azt higyje zavar, mert akkor harapófogóval sem tudnám kiszedni belőle, ha esetleg baja van. |
Voltaképpen eléggé meghatott ez az egész dolog. Senki se öltözött még be idáig miattam Mikulásnak és osont az ablakomhoz, hogy bemásszon ott. Mondjuk lehet ennek köze van ahoz is, hogy tisztában vannak azzal a barátaim hogy milyen agresszív tudok lenni. Louis is majdnem tapasztalta. A serpenyőm azóta is a földön hever, csoda hogy nem vette észre. Louis válaszára csak megforgattam a szemeim, de azért vigyorogtam. Végül nem sokkal azután, hogy elkezdett arról győzködni hogy majd mi megteremtjük a karácsonyi hangulatot elkezdett csörögni a telefonja. Nem igazán zavart a dolog, hisz már pont ráakartam kérdezni, hogy a húgával mizu? meg a bandatagok véletlen sem akarnak vele ünnepelni? család ilyenek? Szóval voltaképpen a telefonhívás az egy előre megadott válasz volt nekem a még fel se tett kérdésemre. - Nyugodtan vedd fel. Addig kipakolom a kajákat tányérokra. - mosolyodtam el, majd be is vonultam a KFC-s szatyrokkal a konyhába, hogy véletlen se zavarjam Louis beszélgetését. |
Egy igazi romantikus herceg veszett el bennem, anya legalábbis sokszor mondogatta és lassaként kezdtem elhinni. Mondjuk a húgaim is sokszor mondogatták, hogy velem nagy mázlija lesz egyszer egy nőnek, krédés ki lesz az a szerencsés. Nos... lehet, hogy most akár ki is derülhet. Kiderül volt-e értelme az erőfeszítéseimnek és minden mazochiasta hajlamom fitogatatásának.
- A mikulás kissé perverz megfigyelő rendszerének köszönhetően, amiből biztosan állíthatom, hogy jó kislány voltál - kacsintottam rá, még mindig a mikulás szerkómban, és még mindig nem engedtem el a kezét. - Na meg szmeélyes ellenőrzséem alá tudtalak vonni, ami igen csak kivéeteles dolog, Miss Benson - msolyodtam el féloldalasan, a szemöldökömet vonogatva.
- Ami pedig a kaját illeti már itt van, mert itt fogjuk megenni, akár tetszik akár nem... de mi ketten fogjuk megteremteni a hangulatatot, Ash. Én vagyok a mikulás, hidd el kéeps vagyok rá! - biztosítottam elmosolyodva és a KFC is előkerült a puttonyból. (rövid, de kurvaédes >< :3) |
Nem igazán akartam elszakadni az egészen kényelmesnek nevezhető ablakpárkányomtól, de ennek több oka is volt. Az egyik, hogy Én nem vettem semmi ajándékot Louisnak szóval valószinűleg majd az egyik fikuszomat adom oda neki. A másik meg, hogy kitudja hogy mikor kiván a másik mikulás csávó jelmezes hapsi is beállítani. Védenem kell az ablakomat! Eléggé meglepett mikor Louis úgy ahogy van összetiporta az én 'ablakörző" jövőmet, mivel odalépett hozzám és nemes egyszerűséggel megfogta a kezem majd közelebb húzott az asztalhoz. Végül úgy voltam vele, ha már a 'munkámnak" úgy is annyi akkor belemegyek a játékba. - Wáó, és miből gondolod, hogy én a jók listáján vagyok? - kérdeztem tőle egy meglehetősen kacérra sikeredett mosollyal. Viszont a következő ajánlata nem elég, hogy meglepett de még fel is dobott. - Csak akkor ha utána nem idejövünk vissza. Lehangoló a lakásom karácsonyi díszek és karácsonyfa nélkül. - közöltem vele az igazságot, ami már vagy szimpla három órája nyomta a lelkemet. |
Ha Shley közelében vagyok, midnig kicsot olyan, mintha másik világba csöppennék át, nem érdekel, hogy milyen időjárásban szenvedtem át maga,m hogy lehet, hogy hozzámvágja az ajándékokat, hogy pletykacica bármelyik pillanatban tönkreteheti az alakulófélben lévő kapcsoaltunkat, csak az volt a fejemben, hogy vele lehetek, és tök midnegy mint mond, az tökéletes.
Elmosolyodtam egy kcisit a "nyomi" becenévre, de annyi aggodalom csengett kki a hangjából, hogy amúgy sem tudtam volna rá haragudni, ha szarcsimbóknak nevez akkor sem, mert látszott rajta és ki is hallatszódodtt, hogy aggódott értem, ami azért lendített egy keveset az önbizalmamon.
- És akkor hol marad a meglepetés? Így is most már végérvényesen lelepleztem előtted, hogy én vagoyk a mikulás, ezentúl kinek fogod írni a leveleket? Csak azért mert ismersz nem foglak előynben részesíteni a 'jók' listáján - néztem rá rettentő komoly arccal, de a szám mosolyra állt ,és a fő problémámat igazából, még mindig az kéepzte, hogy hol van a karácsonyfája. Mivel azonban megerősített benne, hogy nála ilyen most nincs és ne is keressek egyszerűen leraktam a puttonyom a kávézó asztalra és előhalásztam az ajándékait. A következő "apróságok" voltak benne, nos: egy kép rólam a mikulás jelmezben, a kép hátulján, ha ki meri venni akkor ott van egy üzenet, hogy bármi történik, a mikulás SOS forródrót él, alatta a telefonszámommal. A másik kevésbé egoista ajándék egy átalátszó medál, amit ha jól megnéz egy hibernizált hópehely volt benne, amit amúgy a az Északi Sarkról hozattam. Nem vicc, tényleg onnan hozattam, abban reménykedve, hogy tetszeni fog neki. A harmadik ajándékom pedig egy 1890-es kötésű Shakespeare dráma volt, nevezetesen a Szentiván Éji Álom, nem akartam én ezzel célozni semmire, csak talán arra, hogym ilyen szerelmi világra számítson, ha van olyan butus és mellettem dönt.
Szóval mindezeket kiraktam az asztalra, és mivel elég kétkedve nézegette őket, odalépve hozzá, a kezeinél fogva kicsit közelebb húztam az asztalhoz.
- Hé, nem kell félni, nem trollokat cosmagoltam neked, és esküszöm virgács sincs benne - mondtam féloldalas mosollyal. - Ráadásul ha midnet kiynitod biztosítok neked egy mérhetetlenül egsézségtelen KFC-s vacsit extra adag sültkrumplival, na, mit szóslz? - vigyorogtam rá kedvesen, még mindig a kezét fogva, amit amúgy észre sem vettem, de nem zavartattam túlságosan magam. Karácsony volt, és jó úton haladtam, hogy totál bele szeressek a szőkeségbe. |
Nos igazából mindig is anyáskodó,aggodó tipús voltam, ezért lehet, hogy most is kissé túloztam a dolgokon, de már csak az hiányozna, hogy Louis tüdőgyulladást kapjon vagy bármi hasonlót. - Ahj..legalább felhívhattál volna előtte.. kis nyomi. - sóhajtottam fel, majd becsuktam az ablakot, de így is sikeresen kihűlt a fél lakás. Végül megfordultam, neki támaszkodtam az ablakpárkánynak és úgy néztem, hogy Louis mégis mit művel. A kérdése kicsit kifogott rajtam, mert ötletem se volt hogy hova rakhatná az ajándékokat.. Nem is tudtam, hogy adunk egymásnak ajándékot. Eléggé látszodhatott rajtam, hogy meglepett a kérdésével, mert nagyokat pislogtam míg a válaszon töprengtem. - Nem tudom.. Nem igazán számítottam vendégekre.. és ajándékokra. - rántottam meg a vállam. |
Oké, beismerem talán nem a legjobb ötletem volt ez a mikulásosdi, és lehet jobban örült volna egy vörös rózsacsokorral szerenádozó gentleman-nek, de őszintén szólva, ahogy én ismerem, a hüyleségeimet és személyiségemet jobban értékeli, mint sem egy nyamvadt csokrot. Persze mindez mit sem változtat a tényen, hogy abszolúte megérdemelné.
A zseniális tervem és az elváltoztatott hangom úgy tűnt nem aratott sikert, elvégre Ash elég hamar rájött ki az, aki ilyen elvetemült idióta, és ki is nyitotta az ablakot, de öröm helyett inkább a döbbenet volt leolvasható az arcáról. A szavai pedig csak megerősítették az igen megalapozott előérzetemet, de természetesen igen erpsen Louis-os választ kapott rá.
- Minusz ötmilliárd fok sem tántoríthat el attól, hogy ne tegyek egy próbát. Amúgy is karácsony van és ilyenkor az emberek gyakran csinálnak hülyeségeket.. - feleltem nagyon értelmesen, és kissé szerencsétlenül igyekeztem bemászni az ablakon, aminek az lett a vége, hogy fennakadt a kabáto ma párkányos és egy oldalbukfenc kíséretében bezúgtam a házba. - Ja amúgy neked is boldog karácsonyt - mosolyogtam, majd felállva, mintha nem is vett volna észre, kiszabadítottam am ikulás kabátomat, majd elslisszolva mellette le akartam tenni az ajándékait a karácsonyfa alá, csakhogy nem igazán volt. - Óóó most hova tegyem az ajándékaidat? - néztem rá szomorkásan. |
Még egy jó darabig nem terveztem, hogy levegőt veszek hisz azt az ablakomon matató vadidegen esetleg meghallhatja és nekem annyi, de mikor már erősen oxigén hiányban szenvedtem muszáj volt lélegeznem. Nem sokkal utána az ismeretlen megszólalt, és bármennyire is próbálta eltorzítani a hangját egyből felismertem. A serpenyőmet elhajítottam majd egyből kinyitottam az ablakot. - Jézusom, te megbolondultál? Minusz ötmilliárd fok van odakint. Mit csináltál volna, ha mégse törlik a járatomat és nem lennék itthon? - néztem értetlenül az ablak előtt fagyoskodó, mikulás jelmezes Louisra. |
Talán hülyeség volt, hogy az ablakon keresztül akartam bemenni elvégre ha betöröm akkor olyan huzat lesz napokig a házban, hogy Ash tuti megfázik, ilyen időjárásban pedig ezt mégsem tehetem vele. Így tehát maradt a normális és emberi megoldás, méghozzá az, hogy szépen visszavánszorgok az ajtóig...de akkor az meg nem lenne meglepetés. Így maradt a C terv.
Bekopogtam az ablakon, majd megszólaltam elváltoztatott hangon.
- Ho ho ho hooo, itt a Mikulás. Kémény és létra hiányában kérem az ifjú kisasszonyt az ablakon keresztül engedje be az átfagyott mikulást, hogy átadhassam az ajándékokat. - szóltam be kissé talán perverz hangon de reméltem Ash nem fog lelőni, éppezn ezért kíváncsian be is lestem hogy vajon egyáltalán hallott-e, látott-e, megértett-e. |
Viszonylag csinos ruhában szenvedtem otthon a kanapémon egy pohár borral a kezemben. Úgy volt, hogy hazautazok az ünnepekre, de az idióta időjárás miatt az utolsó pillanatban törölve lett a járatom és itt ragadtam Angliában ki tudja meddig. Idegesített a dolog és legszívesebben csak aludtam volna, csak hogy még átöltözni se volt erőm. A kedvem a béka segge alatt volt ezért csak fetrengeni voltam hajlandó. Valami tipikus karácsonyi műsort bámultam a tvben. Legalább ettől legyen karácsonyi hangulat a házamban ha már karácsonyfám sincs és feldíszitve sincs, hisz nem itt töltöttem volna a karácsonyt. Hirtelen valami alak surrant el az egyik majd a másik ablak előtt is. Hirtelen lefagytam, de amint magamhoz tértem kiosontam a konyhába,megragadtam egy serpenyőt és azt támadásra készen a magasba emelve indultam meg az ablak felé, ahol az alak épp beakart mászni vagy mittudomén. Úgy álltam, hogy ne lásson az illető az ablakból és lélegzetemet visszatartva vártam hogy történjen bármi. Megunja az ember vagy bármi. A lényeg, hogy én és a serpenyőm mindenre felkészültünk. |
Az elmúlt pár nap úgy tűnik mindenkinek okot adott az ünneplésre. Pletykacica felszívódott és a szenteste vészesen közeledett, még hozzá anynira, hogy végül el is érkezett, én pedig nagy buzgón próbáltam azu tolsó pillanatig eldönteni, hogyan is szakadhatnék két felé.
Annyira jól ment minden Ashley-vel, egy hullámhosszon voltunk. Én hülyéskedtem, ő pedig nevetett rajtaé s ezt pont így szeretem, ami még jobb, hogy néha beoltott, amit különösen imádok, mert talpraesett, mert neki is vna humora, mert kimondja a évleményét, mert szexi, mert... igazából napestig sorolhatnám, de al ényeg, hogy tudtma magamról, hogy ha így folytatom, egyhamar tényelg beleszeretek Ash-be és az egyelőre még korai lenne... az előző tapasztalatimból kiindulva.
Vágül még is a szőkeség mellett döntöttem és meghívva a komplett családot hozzánk ebéd után egy zsák putonnyal, mikulás szerkóban meglógtam otthonról és én hülye gyalog nekivágtam a fél órás útnak. Na jó.. .csak akkor fél óra, ha valóban normális téli körülmények vannak, és nem időjárási katasztrófa. Mondhatju úgy is, hogy a végtagjai közel voltak a fagyhalálhoz és a szembeszél már többször majdnem szász méterekkel hátrébb visszadobott, de két óra alatt cska sikerült elérnem Ashley házához, és mint midnen más mikulás, igyekeztem betörni az ablakot, hogy bejuthassak és letehessem az ajándékokat. Persze amilyen kimerül voltam kpogni is alig tudtam a nappali ablakán. |
 Amint felfogtam Louis válaszát egy széles mosolyra húzodott a szám. Ezazzz.. Végre teletömhetem magam egészségtelen cuccokkal. Szerintem mindenki hülyének nézne, ha tudnának olvasni a gondolataimban, de most tényleg nem vágytam másra csak egy nagy adag műanyag kajára. Általában sose ehetek azt amit csak úgy megkívánok, ezért már egy jó ideje nem járok mekibe és hasonlókba, de amint én válaszhatom ki a helyet hogy hol együnk egyből valami gyorséttermet választok. Sokan nem is értik a választásaimat. Végül egy apró bólintással jeleztem Louisnak, hogy nem baj vegye csak fel a telefonját. Miközben Ő telefonált én magamra kaptam a kabátom és összeszedtem a cuccaim,majd magamra kaptam egy fekete magassarkút. Mivel a hívása hosszabbra sikeredett még meg is tudtam fésülni a hajam. Így már viszonylag türhetően,egészen emberien néztem ki. Oldalra döntött fejjel bámultam Loura miközben Ő telefonált, mivel nem találtam bámulásra alkalmas dolgot a közelemben. Mielőtt letette volna azért arébb tereltem a tekintetem, ne nézzen totál bolondnak. A kérdésére azért visszakaptam rá a tekintetem és egy 'are-you-kidding-me?" fejet is sikerült összehoznom (kb. mint a képen) - Ugyan, ha most nem mennék el veled randizni utána jöhetnél vissza délután összeszedni az expediciónk miatt és amilyen kedves vagyok megkönnyítem az életed, és kevesebb benzint kell elhasználnod. - terült szét egy apró mosoly az arcomon. Miközben beszéltem hozzá szépen odasétáltam mellé, majd belékaroltam. |
Ashley Benson, nem csak hogy gyönyörű, de úgy tűnik hatalmas a szíve, vág az esze, és olyan lazán kiismert engem és a húgom egy röpk találkozás után, hogy nem tudtam volna úgy elmenni innen, hogy egy randit már nem tudunk magunk mögött. Ennek a számlájára írom, hogy olyan bambán vigyorogtam, és megsózlalni sem tdutam, lenyűgözött az egész lénye már most... te jó ég, nem kéne körülbelül két alkalom után belezúgnom. Még cska az hiányzik ! Csak szépen, lassan....
Mázlim volt, hogy nem hátrált meg, de ugyanakkor az arcom ezt nem tükrözte, a full önbizalmi szintem kiült a fejemre és örömmel vettem tudomásul, hogy már veszi is a kabátját, persze nem is ő lenne, ha nadna valamilyen kikötést mindemellé, hogy mibe is kerül ez nekem.
Már épp válaszoltam volna, mikor Robbie Williams egyszer csak megszólalt a zsebemből és aCandy c. száma betöltötte a tér nagy részét. Igazából utálom ilyenkor felvenni a telefont, mert tök szívesen végighallgatnám a számot.
- Lehet gyorsétterem és bocs de ezt muszáj felvennem - néztem a kijelzőre és felkaptam a telefont.
- Harry drágám remélem nagyon jó okod van arra, hogy félbeszakíts... - kezdtem bele, de mikor Tori hangját hallottam meg Hazzáé helyett kicsit meglepődtem. - Oh, szia Tori - helyesbítettem gyorsan, és összevont szemöldökkel próbáltam kitalálni mirét hív Harry telefonjáról, egyáltalán hogy kerül hozzá a telefonja és miért szakít félbe mikor pontosan tudja, hogy hol vagyok.
Viszont amint belekezdett a mondókájába megértettem... tehát ezt a listán lévő összes említett személy megkapta.
- Mi is kaptunk, azaz én is katam... és Ashley is... szerintem mindenki kapott, aki rajta van ezen a beteges listán, szóval tudom miről besézlsz... Harry egyébként ott van? - kérdeztem kicsit másfelé terelve a témát, enyhe gyanakvással a hangomban.
A válasza persze nem nyugtatott meg, szívesebben vettem volna, ha nincs ott és Tori mondjuk ellopta a telefonját... de azért reméltem Harry tudja hogy a szerződésünk ott lapul az asztalom fiókjában.
- Akkor add ide őt nekem, mármint add neki a telefont, mert beszédem van vele, és ha ráér délután akkor elmegyünk megkeresni ezt a pletykacicát vagy ki a tökömöt... - mondtam gyorsan, persze tudtam, hogy nem fogja díjazni az ötletem.
- Tori te lány vagy, a húgom vagy és ráadásul Amerikában még kiskorúnak is számítasz, szóval mi megyünk és punktum. Harry szóval bármi programod is legyen ma délutánra, mondd le, velem jössz, rmeélem nem gond. Szeretlek, téged is Tori. - nyomtam ki a telefont és kérdő tekintettel néztem Ash-re.
- Még ez sem elég ijesztő, hogy lefújd a randit? - vigyorogtam rá tartva a karomat, mint egy gentleman, hogy kivezessem a kocsimig. A Tomlinsonok már cska ilyenek. |
 Louis továbbra se adta fel, és én csak szemforgatva hallgattam az újabb támadását. - Figyelj Louis.. Nem vagy rossz hatással rá. Jobb bátyja nem is lehetne.. Ami pedig a lámpát illeti, nem volt drága, és büszke vagyok a húgodra. Ha Ő nem tette volna ezt meg valószínűleg helyette én vágtam volna kupán valamivel a srácot. Nem nyomós érv. - néztem komolyan rá, és végig a szemébe néztem, hogy tudja tényleg komolyan gondolom azokat amiket most kimondtam, hogy tényleg nem hazudok. Nem mintha szokásom lenne hazudozni. Végül mikor egy apró mosoly jelent meg az arcán értetlenül felvontam a szemöldökömet. Nem tudtam elképzelni, hogy ez most jó vagy rossz dolognak számít. Végül mikor hátra lépett párat vettem egy nagy levegőt, de a következő mondatától majdnem a torkomon akadt még a levegő is. Gyorsan összeszedtem magam majd odalépkedtem mellé és kivettem a kezéből a kabátomat, amit egy apró mosollyal az arcomon és egy halk köszönömmel meg is köszöntem. - Ha én választhatok.. akkor választhatok gyorséttermet is és nem pedig ilyen giccses helyet? - kérdeztem tőle mosolyogva, de még mielőtt válaszolhatott volna elkezdett csörögni a telefonja. |
Egyszerűen a véremben van az, hogy hogyan döbbentsek le másokat, általában jó értelemben, de van amikor tényleg botrányosan viselkedem és még anyám is legszívesebben elővenné a legnagyobb fakanalat otthon, hogy alaposan elverjen vele. Pedig igen jól nevelt fel, cska van egy pont, amikor mát nem lehet változtatni semmit valakin, vagy pedig egyszerűen hozzá tartozik, nos hozzám ez tartozott. A végeláthatatlan és kimeríthetetlen szófecsérlés, a jó beszédkészség és az olyan szaak egmyás után való hasnzálata, amit normáls meber nem így használna.
- De van amiben igaza van, én mutatok példát a húgomnak hisz velem él, és ha én ilyen példát mutatok neki, vajon mi sül ki belőle? Nos ezt tapasztalhattuk a házibulidon, eltört egy baromi drága lámpát, csak annak a kedvéért, hogy megleckéztesse a volt barátját, amit lehet, hogy én helyeslek, de a maradék 6.9 milliárd ember nem. Ez már nyomós érv, hogy adjak a szavára - kezdtem mge a válaszolgatást és igyekeztem észérveket felsorakoztatni, de jellemző, hogy mindig az érzelmi szál vezérel, ahogy a mostani esetben is.
- Jó igen randira, a francokat is pletykacicába, elrontotta az egész köntörfalazásom.. - hagytam ezt a részt a fenébe, mert valami viccesen romantikus dologra gondoltam, ám ennek az internet és botránybuzi alaknak el kellett ezt is csesznie.
Ám nem hagytma annyiban és kitartóan folytattam a lépkedést és a beszédet is. Tényleg elhatároztam, hogyha Ashley nem retten meg, akkor állom a szavam és elviszem ebédelni meg minden, de ez a hülye sms meg miegyéb rendesen bekavart.
A végére már nem is szóltam bele, hagytam, hogy flehozza az ellenérveit, amelyeket úgy képzeltem mint az apró Ashley katonákat akik leigázzák a pici Louis katonákat, tekintve hogy neki jobb észérvei voltak... nos ez egy cuki, jellegzetes félmosolyt cslat az arcomra, és bár nehéz szívvel, de igazat adva neki hátráltam két lépést, nehogy megfulladjon a visszatartott levegőtől.
- Le vagyok nyűgözve... te választhatod ki az éttermet - akasztottam le a kabátját a fogasról vidáman, legalábbis az egiyket a sok közül, ami feltételezéseim szerint ment a ruhájához és várakozóan néztem rá, még mindig úgy ogndolja jót ötlet-e randira menni Louis Tomlinson-nal. |
Óriási szemekkel bámultam Louis reakcióját. Nem kicsit meglepett, és egy picit talán meg is rémísztett. Szólásra nyitottam a számat, de egy hang se jött ki a torkomon. Csak nagyokat pislogva néztem rá. Ráakartam üvölteni, hogy fejezze be ezt a gyerekes viselkedést, megakartam győzni, hogy tényleg nem érdekel senki véleménye arról, hogy kivel barátkozok.. de egyszerűen nem jött egy hang se ki a torkomon. Helyette inkább továbbra is csak bámultam rá, és hallgattam Őt. Végül a hosszabb monológja alatt, már muszáj volt néha-néha közbeszólnom. - Ugyan, te is tudod hogy nem vagy csődtömeg. Nem értem miért adsz ennyire egy idegen véleményére?! Lányok ezrei ölni tudnának egyetlen egy szavadért.. Ami még répa is lehetne! - kötekedtem. - Khm.. Randira gondolsz. - szóltam közbe újra. Eléggé furcsa volt, hogy továbbra se mondta ki ezt a szót, és lehet hogy normális körülmények között én se mondanám, de most túl feldúlt voltam ahhoz hogy ilyen kis apróságokkal tőrödjek. Közben közelebb lépett hozzám, ami miatt hátra akartam volna lépni, hisz eléggé zavarbaejtő tud lenni, mikor már majdnem ugyanazt a levegőt szívja valaki egy másik emberrel olyan közel állnak egymáshoz. Természetesen a menekülő hadműveletem nem jött össze, mert a kanapé elállta mögöttem az útat, szembe velem meg ugyebár Louis állt. Pislogtam párat, de továbbra is figyelmesen hallgattam a monológját. Ismét találtam olyan dolgot, amibe beleköthettem. - Előbb már mondtam, hogy nem érdekel egy unatkozó személy véleménye.. és nem csókolnál meg. Ismerlek már annyira, hogy nem így tennéd. - mondtam neki az elején már határozottan, de a végére már halkabb motyogás lett. Határozottan zavarbaejtő a közelsége, és határozottan hatással van rám. Egyenlőre még nem sikerült rájönnöm, hogy jó vagy rossz hatással. -Ugyan, a családommal már történt ennél sokkal rosszabb is. Meg amúgy is.. Nem érdekes a családom. Nem tudna mit felhozni ellenük. A családom csak egy átlagos család. A te húgod már eléggé belekeveredett a hírnév bajos világába. - mondtam neki halkabban,mint idáig,de továbbra is pofátlanul öszintén. |
Hirtelen úgy éreztem visszacsöppentem a gimis évekbe. Ármánykodás, pletykálkodás, az, amikor a hátam mögött összesúgtak az emberek és a végén mindig rajtma röhögtek. Bár kakor még lazábban kezeltem az ilyen ügyeket, ugyanis akkor még csak rólam volt szó, most azonban ahúgomat is belekavarták, és a srácokat is, akik szintén mondhatni a nagy családom része, és ez már főben járó bőn, csak hát.... mit tehetnék? Én? Egyedül? Ha a honlapját bárki láthatja bizony az őrült rajongók is olvasni fogják, Gossip Girl fanokat szembeállítani a szerett Directioner-ekkel? Ez mazochizmusra utal... vagy magabiztosságra, nem tudom, de bántani embereket sosem értettem miért jó.
Valószínű Ashley is meglátta a megtörtséget és a tehetlenséget a szemembe, mert nem vágott közbe amit mondtam, de még így is sikerült meglepnem, pedig azt hittem egyértelmű lesz. A szavai viszont engem is mondhatni lehengereltek. Csak nem aggodalmat hallok a hangjába, lehetséges? Hisz alig ismerjük egymást.
- Nem érdekel? Komolyan? - fordultam vissza és visszavéve a nagy lendületemből lassna, de biztosan megindultam felé. - Nem zavar, hogy egy szociális csődtömeggel beszélgetsz, hogy ezzel a valakivel indultál volna egy még mindig meghatározatlan jellegű páros akármire? És ha azt mondanám, hogy pletykacica mindezt látná, és emiatt téged is mégjobban besározna, hogy leemelne a piedesztáról? Vagy ha itt és most megcsókolnálak mert úgy tartja kedvem? Nem rémiszt meg a tudat, hogy akár a cslaádodra is rászáll, mert az enyémnél már megtette? Mindez összevéve nem tűnik elég nagy káosznak ahhoz, hogy hagyj elmenni? - kérdeztem úgy, hogy már csak két centire volt az arcunk egmyástól, ugyanis minden egyes kérdéssel, és szóval közelebb lépkedtem hozzá, midnaddig míg a mondandóm végére nem értem.
Utálok dühös lenni és nem akartam ordibálni ezért a kételyeimet mind elmodntam neki, ha ezek után is úgy gondolja, hogy válallja a kockázatot, vagy őrült, mint én, vagy terve van... |
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
